Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMSosem lehetett azt mondani, hogy egyhangú lenne az Elefánt zenekar hangzásvilága, de ötödik, Semmi című nagylemezükön még inkább szétfeszítették a határokat, és egy életre bebizonyították: náluk nem léteznek konvenciók.
Nincs két egyforma dal vagy egyforma üzenet a lemezen. Mindenféle szűrő nélkül folyik ki a hang és a szó a fejekből, kezekből, miközben az eredmény eklektikus, de nem puszta káosz. Van benne rend, nem is kevés.
Kevésbe a hétköznapok, és sokkal inkább az egzisztenciális jellegű kérdésekkel foglalkozunk, annak filozófiai értelmében. Ilyen például a halál vagy a semmi – én szeretem körbejárni ezeket a témákat, és van ezzel kapcsolatban mondanivalóm is. Mi nem arról mesélünk, hogy mi történik velünk vagy körülöttünk, sokkal inkább arról, mi zajlik le a fejünkben
– idézi a hozzánk eljuttatott közlemény Szendrői Csabát, a zenekar énekesét.
A banda előző két albumával egyfajta hármas gondolati univerzumot alkot. Ez zeneileg is érződik, ám mivel egy elme teljes zavarába és zavaros rendjébe kapunk bepillantást, a mostani inkább a fal, mintsem egy végtelen kör utolsó harmada.
Amikor zeneileg gondolunk az Elefántra, rögvest beugranak a progresszív elemek meg az alternatív zenei hangulatok. Nos, ezt most fogta a banda és 42-es bakanccsal rúgta fel a Holdig. Természetesen megjelennek a csapatra leginkább jellemző hatások, de a mostani lemez egy őrült, koszos hibrid a
progresszív rock, az elektronikus zene, az alternatív rock és a kísérleti zene keresztmetszetéből, amiben klasszikus, népzenei és modern metálelemek is előbukkannak.
Ha volt olyan zenei hatás, amivel eddig nem próbálkozott a banda, akkor azt most szinte mind kipipálhatják. Ennek ellenére meglepően koherens az eredmény. Azt gondolnánk, ha ennyi stílus keveredik, abból nem lehet egységet képezni, de nincs dal, amelyik kilóg vagy elüt a lemez egészétől, amihez az is hozzáad, hogy az első számoktól egyértelművé teszi nekünk a csapat: itt nem lesz idő unatkozni.
Egyszerű, bonyolult, egyszerűen bonyolult
Az album szövegei szintén rendkívül széles skálán mozognak. Bűntudat, önutálat, kritika a világ és önmagunk felé. Vannak példák az „egyszerű káoszra”, ami az elme elnyomott szegleteiből szakad ki, de az olyan dalok, mint a Bocs, fájdalmasan őszinte vallomások, amit bárki átérezhet, megélhet. Egyszerűnek tűnő, sosem egyszerű életigazságok.
Egyes dalokban előbukkan az a fajta alternatív szövegezés, amely a magyar alter zene aranykorából maradt vissza, amit leginkább maga az alkotó ért, a többiek közben találgatnak. Ehhez párosulnak a punk világát idéző profán gondolatok, (már-már túl) egyszerű megfogalmazások,
amik élesen szembefordulnak a korábban említett megfoghatatlansággal.
Azonban a kettő közti, „egyszerű költészet” is feltűnik, ahol a primer és szekunder értelmezés egyformán gazdag, míg a tercier világot megmutatja, de közben megtartja intimen magának az alkotó.
Hullámzás
Ami némileg zavaró a lemezen, az a prozódia tördelése. Sokszor szándékosnak érződik, de nem mindenhol tesz jót a zenének és a mondanivalónak. Van, ahol mint zenei eszköz jelenik meg, hogy a szavak hangsúlyával szabálytalanul bánik a banda, de ez nem mindenhol válik tartalmat és a zenét erősítő eszközzé.
Ugyanúgy akad nehézség a szövegérthetőségben is. Noha az elme játékát nem hallani ki mindig tisztán, a gazdag hangszerelés, valamint a sok zaj, effektus és torzítás olyan pontokon is sérti az ének kihallhatóságát, ahol egyébként ez nem feltétlenül tűnik koncepciónak. Persze az csökkentené a kohéziót, hogyha egyik dalban kristálytiszta ének lenne, míg a másikban torzult háttérbeszéd,
de épp emiatt néhány dal kiesik a fókuszból, és inkább csúcspontok közti átkötéssé válik.
Ez azért is rossz, mivel valójában nincs töltelékdal a lemezen. Még a zömében instrumentális számok is erős, koncepcionális értékkel bírnak, így az, hogy az összhangzás gyengít néhány dalon, nem feltétlenül tesz jót az albumnak.
Mindennek ellenére az Elefánt ötödik nagylemeze, a Semmi kiemelkedő, változatos, tartalmas és erőteljes alkotás, amely az alternatív zenei szcéna szerelmeseinek igencsak ajánlott hallgatnivaló, de a mainstream rajongói is találhatnak rajta kedvelt dalokat. Hogy ebből a szélsőséges, változatos világból milyen jövő felé halad a csapat, akik június hetedikén a Budapest Parkban is megmutatják magukat, még kérdés.
Rovataink a Facebookon