Az álomszerű karácsony elgyászolása
A gondozás mellett a hozzátartozók és bentlakók közötti intenzív közvetítés is feladat lett az idősotthonban, a szegény faluban sokan az álomkarácsonyt gyászolják, a hajléktalanok felé pedig ilyenkor több figyelem irányul, de ez elmúlik az ünnepek elteltével. Szociális dolgozókkal beszélgettünk az ünnep alkalmából arról, hogyan dolgoznak karácsonykor, és mi motiválja őket a sokszor alulértékelt területen.
Nagy teher hárul a gondozókra, és nem csak azért, mert a szabályok szerint 12 ápolót kell biztosítani az 50 ellátottra – ami a beosztások miatt sok munkát jelent –, hanem a járványhelyzet és a karácsonyi időszak miatt is – mondta a hvg.hu-nak Vodicskáné Ráczkövi Ildikó a Magyar Máltai Szeretetszolgálat esztergomi Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthonának vezetője. Vagyis azon felül, hogy teljes körű gondozást, segítséget nyújtanak a lakók mindennapi életéhez, a látogatási tilalom miatt rájuk hárul a hozzátartozók és a bentlakók közötti kapcsolattartás elősegítése is.
"A lakókat mentálisan jobban a szárnyaink alá kell vennünk. Meg kell őket nyugtatni, hogy igenis szereti őket a család, nem azért nem jönnek, mert nem akarnak. Kissé mediátor szerepet kell vállalnunk” – mondta a vezető, aki szerint ez különösen a mostani karácsonyi időszakban érződik. “Van gondozott, aki ránk haragszik, van, aki a hozzátartozójára, mert nem jön be.” Ráadásul a hozzátartozókkal is meg kell vívniuk ugyanezeket a csatákat.
“Szerencsére mostanra nagyjából mindenki megértette, hogy ez az ő érdekükben van. Csak így tudtuk elérni, hogy ez idáig nem volt covidosunk” – mondta.
Mindenesetre lehetőség van online kapcsolattartásra, amihez az intézmény fenntartója biztosított tableteket, a hozzátartozók hiányát azonban egyre nehezebb pótolni. Még úgy is, hogy az ünnepekre tekintettel szigorú feltételekkel, de engedélyezhető a látogatás. Az intézményvezető szerint ki is dolgoztak egy aprólékos látogatási rendet az ajánlások alapján, meg is kapták az engedélyt, így most előzetes regisztrációval, időpontra be lehet menni, és egy külön udvari bejárattal is rendelkező, plexifallal kettéválasztott szobában személyesen is találkozhatnak a hozzátartozók, akiket hőmérsékletmérés és külön nyilatkozat aláírása után engednek be.
A járvány és az ünnepi időszak folyamatos feszültségében nem meglepő, hogy már fáradtak a dolgozók, és az sem tesz jót a morálnak, hogy míg az egészségügyben végzett munkát látványosan, állami jutalmakkal is elismerték, a szociális szféráról az intézetvezető szerint mintha kissé megfeledkeztek volna, csak a nagy felelősségüket hangoztatják. Ezért volt fontos szerinte, hogy szeretetszolgálat vezetősége többször is jelezte a dolgozók felé, hogy fontos a munkájuk, amit rendkívüli anyagi elismeréssel is honoráltak.
Így is akadt olyan, akit elszippantott tőlük az egészségügy, de eddig még volt utánpótlás, és ha kellett, túlórákkal oldották meg az emberhiányt az elkötelezett kollégák – mondta. A dolgozókat leginkább segítő személyiségük, elhivatottságuk tartja itt, de az otthonban jó a munkahelyi környezet is – mondta Vodicskáné Ráczkövi Ildikó.
Az intézményvezetőt is a segíteni akarás, és édesanyja példája vezette a szociális területre.
Kislányként úgy néztem rá, mint Teréz anyára, mert mindenkinek segített, aki hozzá fordult.
A munka szépségét a gondozottaktól és hozzátartozóktól kapott pozitív visszajelzésekben, mosolyokban és érintésekben látja. Ez persze nem megy anélkül, hogy maga is erőfeszítéseket tegyen. “Azt kapom vissza, amit én adok, a jó kapcsolat kiépítésébe fektetett energia mindig megtérül.”
Megéreztem, hogy hatékonyan tudok segíteni azoknak az embereknek, akiket a többségi társadalom nem szeret észrevenni, mert félnek szembesülni a szegénységgel, a nyomorral, az addikciók hatásaival
– mondja Németh Attila, a Máltai Szeretetszolgálat Rimaszombati úti nappali melegedőjének szociális ügyintézője, aki rendészeti középiskolából keveredett a pályára. A hajléktalanellátásba már a főiskolán belekóstolt: első félévben az Oltalom Egyesület fűtött utcájába jártak gyakorlatra.
Több mint hét éve dolgozik a szolgálatnál, a legtöbbet utcai szociális munkásként. A napi pörgést, a folyamatosan problémamegoldást kedvelte meg: „5-10 perc alatt kell felmérni a helyzetet, meghatározni, hogy mi a leghatékonyabb segítség”. Újabban már ügyeket intéz a nappali melegedőbe betérők számára: kérelmeket ír, személyes iratok beszerzésében, taj-fedezet biztosításában, szálláshoz jutásban, önálló lakhatás megszervezésében segít.
Az utcai szociális munkások a novembertől májusig tartó krízisidőszakban, az ünnepek idején is feszített tempóban dolgoznak. Bár Németh Attila már a melegedőn van, de nem tud elszakadni az utcától sem. Rendszeresen vállal krízisautós ügyeletet, decemberben két hétvégén dolgozik, még szenteste és karácsony másnapján is. A karácsonyi időszakban ráadásul több figyelem jut az utcán élő emberekre, ők is több hívást kapnak. “Elönt mindenkit a karácsony szelleme, ami jó, de utána vissza is esik. Pedig ők nem csak karácsonykor vagy húsvétkor vannak az utcán” - mondta.
Őt is a segíteni akarás mozgatja. “Olyan embereken segíteni, akikkel tényleg senki nem foglalkozik.” Bár azt elismeri, hogy vannak, akik adnak ezt-azt – cigit, italt, ételt, takarót – az utcán élő embereknek, “de abba nem gondolnak bele, hogy ez csak időszakos segítség, maximum arra jó, hogy embereket az utcára konzerváljunk”.
“Kezelünk élősködőkre: rühösségre, tetvességre, ruhatetvességre, lapostetvességre”
– így mutatja be munkáját Szigeti Annamária, aki tíz éve dolgozik a szeretetszolgálatnál, ebből hét éve a fertőtlenítő-fürdető állomáson, a Merényi Gusztáv Kórház mellett. Napi szinten átlagosan 8-10 emberrel foglalkoznak, de előfordul, hogy 40-et is átvizsgálnak.
A betegségek nem viselik meg, de az odakerülők sorsa igen. “Ha egy kicsit is megbíznak az emberben, már elmondják problémáikat, hogyan kerültek az utcára – válással, átverésekkel –, ezt nehezebb feldolgozni.” A munkáját azonban Szigeti Annamária nagyon szereti. “Sokat ad. Nem csak segíteni tudok, de bizalmat is kapok, mert emberszámba vettem.
Olyan szinten kirekesztettek, hogy már azért is hálásak, ha a nevükön szólítjuk őket.
Az állomáson sokan nem csak élősködőiktől szabadulnak meg, de ki tudják beszélni a problémáikat is, testileg és lelkileg is megkönnyebbülnek. “Ezek az élmények adják másnapra a doppingot.”
Fejtetvességnél a nők esetében van, hogy fél óra beszélgetésre is szükség van ahhoz, hogy meggyőzzék őket: nullára kell levágni a hajukat. Sokan sírnak is emiatt. A feszültséget nevetéssel, vidámsággal, közvetlenséggel, sok beszéddel oldja. “Elég szabad szájam van, és folyamatosan jár.”
Karácsonykor nagyobb a forgalom, ahogy a krízisidőszakban megszokott, de aki ide betér, annak nem sok jut az ünnepből. “Nekik se karácsony, se család, semmi. Legfeljebb a szállón kapnak egy jó vacsorát.”
Mindig is szerettem adni, ami által talán én is több lehetek
– mondja Tasi Krisztina, aki a Máltai Szeretetszolgálat tiszabői Jelenlét programját vezeti. Pszichológus, szociális munkás, tanodát vezet, szakmai munkát koordinál, sportcsapatok gazdasági vezetője, (önkéntesként) – munkájának, ahogy ő fogalmaz, sok ága-boga van. “Helyzettől függ, mikor melyik kártyámat húzom elő, mikor melyik eszközhöz nyúlok.” A sokféle tevékenységét viszont egy dolog összeköti: a segítő szándék.
Tiszabőre – Magyarország egy időben legszegényebb falujába, ahol a 2010-es évek elején százmilliókat csaltak el a szociális lakásprogramban, és rendszeresen vált fizetésképtelenné a helyi önkormányzat, és ahol a 2200 lakos fele kiskorú – saját akaratából ment dolgozni, közel húsz éve. Azóta is kitart a falu mellett, bár mint mondja, 13 év után volt egy pillanat, amikor kis híján befejezte itteni munkáját az áldatlan körülmények miatt. Végül az utolsó pillanatban maradt, a máltaiak Jelenlét programjának 2016-os indulása miatt.
“Vagyok olyan naiv, hogy azt gondoljam, sok kicsi csodából el tudjuk érni, hogy más legyen a világ” – mondja arra, hogy miért tartott ki. Szerinte már érezhető a 2016 óta zajló komplex munka eredménye: míg a régebbi karácsonyok idején, amikor „a magára hagyott pedagógusi gárda motyókázta össze otthon a teákat és kekszeket a gyerekeknek karácsonyra”, most már azzal kereste meg egy helyi, korábban rászoruló édesanya, hogy adományozni szeretne. Más pedig a neki szánt segítséget – elektromos fűtőpanelt – utasította el azzal, hogy ők rendben vannak, de tud olyat, aki jobban rászorul, és inkább annak adják.
Már nem mindenki csak azt nézi, mit kérhet.
Nem csak ezek az eredmények motiválják, hanem más jó élmények is. A múlt heti tanodai karácsonyra például egy főváros ügyvédi iroda küldött személyre szóló ajándékokat minden gyereknek. Ki megkapta a vágyott focilabdát, ki a kisautót, babát. “Pont azt, amit a Jézuskának készített listára felírtunk.”
“Nagyon fontos az előítéletek leküzdését igazoló visszacsatolás is.” Tavaly ilyenkor például 35 cigány gyereket vittek el egy patinás budai étterembe, ahol érkezéskor látta a tulajdonos szemében a riadalmat, de a csendes, meghitt ebéd után elismerő szavakat és könyveket kaptak ajándékba.
A karácsonyi időszakban viszont ellentmondásos érzéseket tapasztal a helyi édesanyáknál: “Van egy várakozás egy szép karácsonyra, a meleg, terített asztalról, hogy mindenki megkapja, amire vágyik, de egy erős feszültség is”. Mert ahogy közeledik a jeles nap, egyre inkább tudatosul bennük, hogy nem fogják tudni biztosítani ezt. Tasi Krisztina szerint érezni dühöt és haragot – amiből szociális munkásként nekik is kijut – majd a szomorúságot, mint egy gyászfolyamatnál.
Végigkövethető az álomszerű karácsony elgyászolása.
Sokszor még a munkáját ismerőktől is megkapja a kérdést, hogy hogyan bírja, az emberek többsége pedig még ennél is kevésbé érti. “Csodálkoznak, mit keresek egy sáros faluban a világ végén, amikor három diplomával hófehér rendelőben praktizálhatnék. De ilyet csak azok kérdeznek, akik nem látják az egésznek a szív oldalát.”
“Az emberélet arra való, hogy elajándékozzuk” – idézi a szeretetszolgálat alapítója, Kozma Imre atyát.
Ha tehetné, karácsonyra olyan csomagot adna az embereknek ajándékba, amiben sok hit van – abban, hogy lesz jobb –, és sok erő a kitartáshoz, emellett sok szeretet és elfogadás, hogy legyen nyitottság a segítségre.
A saját kívánsága pedig csak annyi, hogy legyen egy kis ideje feltöltődni, hogy januárban újra tudjon adni. Erre csak pár napja lesz: a két ünnep között három faluban rendel majd pszichológusként.
“Inkább Mikulásra kapnak valamit, mert az még hó elején van”
A szokásoshoz képest feleannyi rászoruló gyereknek tudnak idén ajándékot vinni az Age of Hope önkéntesei. Az alapítvány vezetője azért annak is örül, hogy legalább ennyi összejött a járványhelyzet közepette. Legalább néhány száz gyereknek örömet tudnak szerezni, sokuknak a sárga szövetzsák tartalma lesz az egyetlen karácsonyi meglepetés. Riport az Age of Hope téli túrájáról járványhelyzetben.
