A karanténalkotások a Hegyvidékre érkeztek

Kiürült Budapestet látunk három eltérő látásmódú fotós szemszögéből: Csudai Sándor magasból drónkamerával rögzítette az Andrássy utat és vonzáskörzetét, Sághy Tímea divatfotó-sorozatot készített a főváros kiemelt pontjain áprilisban, Gömör Tamás pedig egy kirakati próbababát állított a máskor turisták tömegétől nyüzsgő pontokra, egyszerre szemléltetve a jelen személytelenségét és szürrealitását. A fotográfus a karantén alatt többnyire dokumentálója és hírvivője lett ennek a különleges időszaknak, a festőművész ez alatt – csak úgy, mint máskor – a műterem magányában alkotott. Kortárs művészeink között akadt, aki jó előre látta a jövőt: Szabó Ábel festőművész gondolatai már évek óta kihalt metropoliszok és ipartelepek körül bolyonganak, amelyeket fotórealisztikus hűséggel visz fel a vászonra, tudatos módon ragaszkodva a mindennapok valóságának objektivitásához. Péterfy Ábel festőművész gyerekkora óta a Balaton közelségében él, számára a természetben való átlényegülés régóta vállalt, nem a karanténidőszak szülte életforma. A Horgászok című képén madártávlatból ábrázolta a három, egymástól távolságot tartó csónakost a roppant víztükör közepén, festményén a természetben megélt elszigetelődés napjaink viszonyai között pedig új értelmet nyert.

Az említett víziók annak a gyűjteménynek, képcsarnoknak látványos elemei, amelyek ősszel Budapest központi terén, a Kodály köröndön Standby néven egyesültek negyvenhárom kortárs közös jeladásában. Az autonóm művészi gondolatok egybehangzó kiáltássá nemesültek, közösségi erejükben átható kiáltást fogalmaztak meg: itt vagyunk, együtt vagyunk és közösen kell túlélnünk a világot rettegésben tartó kórt!

Mit tehet ezért egy kiállítás? A bennünket körülvevő, eddig szürreálisnak hitt valóság ábrázolásán túl átszellemülésre hív, metafizikai üzenetet közvetít, alkotásra, közös gondolkodásra szólít. A Standby-festmények, bár egytől egyig figuratív munkák, némelyikük elvontabb, asszociatív, a hétköznapi valóságtól elvonatkoztató képzettársításokat tartalmaz.

Ázbej Kristóf Dear Doctor című képpárja például a kiállítás felkérésére született. A digitális, fúziós technikával dolgozó alkotó a művészettörténet korábbi alkotásaiból merít, ezúttal egy Pauer Gyula és egy Gaál József alakot választott, és az ő figuráikon fellelhető motívumokat vegyítette egyéb műalkotásokéval, majd fejlesztette további rétegek ráépítésével. Ebben az alkotói folyamatban vált kicsit orvos-, kicsit rockeralakká a maszkírozott férfi, és egyszerre ápolónőre és dark menyasszonyra emlékeztető figurává a szintén leplezett arcú, titokzatos nőalak. Ebben a művészeti összeolvadásban a Rolling Stones azonos című dala, a Dear Doctor ihlette a kép címét és adott újabb tartalmat hozzá.

Bár a Standby kiállítás születését a körönd jellegzetes formájában felfedezett kültéri galéria lehetősége hívta életre, mert a köztér a maga tagoltságával lehetőséget adott a fotó- és a festészeti munkák kettéválasztásának is, a szervezők – Szilléry Éva újságíró és Raden Hannawati grafikus - mégis azt szeretnék, hogy a reprodukciók mind több helyre eljussanak az országban. Raden Hannawati lapunk érdeklődésére elmondta, a nyomatok speciális Dibond lemezre kerültek fel, ezek a hordozók fény- és hőállóak, így sokáig megőrizik majd minőségüket, és akár egy éven keresztül is kiállíthatóak lesznek.

- fogalmazott Raden Hannawati.

Az Origo munkatársa, Hirling Bálint Standby-on kiállított fotója, Halász és Révész, Pásztor János füredi szoboralakjai közé kifeszített molinón üzen most ismét nekünk: Maradj otthon!; mellette több fotóriport, az egészségügy dolgozóinak áldozatos munkája előtt tiszteleg megrázó képkockákon.